Dr. Lakos András
Féljünk-e a kullancsoktól?


A Természet Világa c. folyóiratban 2002. őszén megjelenő cikk kézirata.

A kullancsok és betegségek
A kullancsok világszerte 300 körüli betegséget terjesztenek, de csak töredékük veszélyes emberre. Hazánkban csak néhány fertőzés fordul elő nagyobb számban.
A legritkább, de a legsúlyosabb kullancs által terjesztett fertőzés a vírusos agyvelő- és agyhártyagyulladás (kullancsencephalitis). Korábban 3-400 esetet regisztráltak Magyarországon, de az utóbbi 5 évben számuk 50-80 között mozog. A fertőzés főleg a nyugat-magyarországi területeken fordul elő, de gyakori Nógrádban, Hevesben és Borsodban is. Bár nálunk a védőoltások kiterjedt alkalmazása eredményeképpen az elmúlt években csökkent, a környező országok többségében emelkedett az esetek száma. A betegség a csípés után egyhetes lappangási idővel, lázzal indul. Ezt követően alakulnak ki az idegrendszeri tünetek. Eszméletlenség, bénulások léphetnek fel, melyek akár halálhoz is vezethetnek. A betegség megelőzésére elölt vírust tartalmazó, ún. aktív védőoltás áll rendelkezésre. (A korábban forgalmazott, embervérből készített, passzív védőoltást, az FSME-Bulint kivonták a forgalomból.
Ritkán lázat, gyakran az oltás helyén enyhe fájdalmat és bőrpírt okoz, de más mellékhatása nincs. Hátránya, hogy az első évben 3 injekciót, majd 3-5 évente egy-egy emlékeztető oltást kell beadni ahhoz, hogy a védettség tartós maradjon. Orvosi rendelvényre kétféle gyártmány kapható a patikákban: az FSME-Immun, és az újabban kifejlesztett Encepur. Ez utóbbiból létezik külön gyermekek számára ajánlott változat is Encepur Junior néven.
A védőoltás természetesen nem véd meg magától a kullancscsípéstől. Még orvosok is gyakran említenek - helytelenül - "kullancs elleni oltást", de ilyen nem áll rendelkezésre. (Meglepő talán, de próbálkoznak olyan oltás kifejlesztésével is, amelyben a kullancs megtapadását segítő anyagok ellen fejlesztenek ki védettséget. Egyelőre azonban nem sok remény van arra, hogy a közeli jövőben emberi célra felhasználható, igazi kullancs elleni oltás kerüljön a gyógyszertárakba.)

Lyme-betegség (Lyme borreliosis)

A Lyme-betegség nevét egy amerikai kisvárosról kapta, ahol arthritis- (ízületi-gyulladás-) járványt észleltek. A járvány kivizsgálása során Allen Steere és munkacsoportja fedezte fel az új betegséget, 1975-ben. Mint kiderült, egyes bőrtüneteit már a századfordulón leírták Európában. Az idegrendszeri tüneteiről is jelent meg közlemény a 40-es években. Európában azonban nem volt senki, aki rájött volna, hogy a változatos tünetegyüttes egyetlen fertőzés következménye. Csak 1982-ben, Willy Burgdorfernek sikerült megtalálnia a kórokozót pedig addigra már igen sokan keresték… Burgdorfer kullancsok által terjesztett rickettsiosisokkal foglalkozott. A kullancsok belében talált vékony, fonalszerű mikroorganizmust először mikrofilariának (szövetekben élősködő féreg lárvája) gondolta. Hamarosan kiderült azután, hogy egy spirochaetáról, tehát baktériumról, a syphilist (vérbajt) okozó Treponema pallidum közeli rokonáról van szó. Az "eredeti" amerikai Lyme spirochaetát ma is Borrelia burgdorferinek nevezzük. Európában még legalább két másik faj is nagy számban okoz betegséget. A főképp az idegrendszeri formákért felelős Borrelia gariniit és az idült bőrtüneteket okozó Borrelia afzeliit már európai kutatókról nevezték el.
A Lyme-spirochaeta dugóhúzó alakú, (kinyúlt golyóstollrugóra is emlékeztet), tengelye körül gyorsan forog, folyadékban mégsem halad előre. Szövetközti réseken azonban nagy sebességgel képes áthatolni, sőt előszeretettel fúr meg szöveti makrofágokat és lymphocytákat. Az ily módon legyilkolt sejtek burkát vegyvédelmi köpenyként húzza magára, és így a szervezet védekező apparátusától elrejtve végzi terrorista akcióit. Bár nem termel toxinokat és szövetoldó anyagokat, a magasabbrendű szervezet legfontosabb, endogén proteolyticus enzimjét, a plasminogént tartósan aktiválja, és így okoz szövetkárosodást. Közép-Európa a világ egyik legfertőzöttebb területe. Magyarországon évente kb. 10000 friss fertőzés fordulhat elő.
A fertőzést kizárólag ixodes kullancsok terjesztik, szexuális úton, vagy vérátömlesztéssel nem vihető át másik emberre.

A Lyme-betegség b
őrtünetei
A legelső tünet általában a csípés körül megjelenő, legalább 5 cm-esre megnövő, többnyire ovális alakú bőrpír (Lyme-folt, erythema migrans vagy vándorló bőrpír). Lappangási ideje 1 naptól 3 hónapig terjed, leggyakrabban egy hét. Többnyire alig viszket, nem fájdalmas. Előfordul, hogy csak egy családtag, munkatárs vagy szomszéd kérdezi meg, hogy mi az a folt a hátunkon, lábunkon. A folt legalább egy hétig, néha azonban egy évig is látható. Előbb-utóbb elmúlik magától is. A folt megszűnése nem okvetlenül jelenti a kórokozó pusztulását. Nevével ellentétben nem vándorol, inkább a széli részein növekszik. Többnyire ovális alakú, a térdhajlatban, nyakon, hónaljban, lágyékhajlatban kezdetben csíkszerű. A folt szinte mindig a csípés helyén alakul ki, de előfordul többszörös elváltozás. Ilyenkor a többnyire 2-5 cm-es, jellegtelen, de azért ovális foltok jelennek meg. Számuk akár 50 is lehet. Előfordul, hogy ilyenkor is nagyméretű (10-20 cm-es) foltok keletkeznek, de ilyenkor a számuk 10 alatt marad. A többszörös Lyme folt úgy keletkezik, hogy a kórokozó a vérárammal szóródik, majd a bőrben több gócban indul szaporodásnak. A Lyme spirochaeta nem szereti a magasabb testhőmérsékletet, ezért a hűvösebb bőrben gyorsabban szaporodik.
A folt megjelenése eldönti a diagnózist. Tapasztalt szakember számára felismerése általában nem okoz gondot. Tudni kell azonban, hogy a bőrgyógyászat sokféle kerek folttal járó kórképet ismer. Többségüket a szakember ránézésre is meg tudja különböztetni, de naponta találkozunk e téren tévedésekkel. Leggyakrabban a macskák által terjesztett gombás bőrgyulladást gondolják a Lyme-betegség tünetének. Ez utóbbi mindig hámlik, a szélén dudoros felszínű, és nem gyógyul antibiotikumok hatására. Néhány ismeretlen eredetű, de gyakori bőrtünet is összetéveszthető Lyme-betegséggel. Ezekre is jellemző azonban, hogy nem múlnak el az antibiotikus kezelés ellenére sem. A folt a Lyme-betegség leggyakoribb tünete, mégsem jelenik meg mindig, és ha megjelenik, akkor sem mindig figyelünk fel rá, mert lehet egészen halvány is.

Különösen gyermekkorban fordul elő a fülcimpa lilásvörös, fájdalmatlan duzzanata (nyiroksejtes bőrcsomó - borrelia lymphocytoma). Kezelés nélkül hónapokig látható. Időskorú nőkben szoktuk látni az évekig, évtizedekig tartó lassú bőrsorvadással járó folyamatot (acrodermatitis chronica atrophicans). Többnyire a kéz, a könyök, a lábfej, a térd feletti bőrterületek lilás elszíneződése, kisfokú duzzanata az első tünet. Fájdalom ilyenkor még általában nincs. A folyamat előrehaladtával azonban az érintett bőrterület alatti idegek, csontok, ízületek is megbetegszenek, és ez már többnyire csillapíthatatlan fájdalommal jár. A sorvadt bőr alatti erek áttűnnek, a bőr sérülékennyé válik. Ez a folyamat magától sohasem gyógyul meg, kezelés nélkül folyamatosan halad előre.

A Lyme-betegség egyéb tünetei
Az esetek egy részében a fertőzés még kezelés nélkül is megszűnik. Más részében azonban újabb tünetek jelentkeznek. Ezek sorában a legritkább a szívizomgyulladás, ami rendszerint ritmuszavart okoz. Ez lehet életveszélyes, de többnyire magától megszűnik, még akkor is, ha a fertőzés fennmarad.
Gyakran okoz idegrendszeri elváltozásokat is. A Lyme-betegségben is előfordul agyvelő- és agyhártyagyulladás. Ellentétben a vírusos formákkal, ez alig jár klinikai tünetekkel. Fejfájás, rossz közérzet itt is előfordul, de eszméletzavar sohasem. Lassú elbutulás, kóros feledékenység inkább jellemző. Gyakran okoz arcidegbénulást. A beteg arra ébred, hogy arca elferdül, és a reggeli folyadék kicsordul a szájából. Bár a tünet ijesztő, a gyógyulás még kezeletlen vagy rosszul kezelt esetekben is többnyire teljes. Viszonylag gyakori a szemmozgató idegek károsodása. Kialakulhatnak egyéb ideggyulladások, melyek végtagzsibbadásokat vagy éppen izomgyengeséget okozhatnak.
Ízületi és izomfájdalom gyakori kísérője a fertőzésnek. Bármilyen ízület gyulladása kialakulhat, de rendszerint csak 1-2, leggyakrabban a térdízület betegszik meg. A jelentős fokú ízületi duzzanat mellett viszonylag csekély fájdalom a jellemző. A betegség hullámzó, tünetmentes és panaszos időszakok váltják egymást. A klinikai tünetek változatosak, az igazolás csak laboratóriumi eljárásokkal oldható meg. Ennek ellenére érdemes hangsúlyozni, hogy a gyorsult süllyedéssel járó, szimmetrikus, szinte valamennyi ízület gyulladásával járó forma nem tekintető borrelia-fertőzés következményének. Ha ilyen esetben pozitív Lyme szerológiai eredményt kapunk, akkor valószínűleg laboratóriumi tévedésről van szó.

A Lyme betegség laboratóriumi igazolása

A bőrelváltozások területéből kivett szövetmintából a kórokozó kitenyészthető. A tenyésztés azonban drága és körülményes, speciális felkészültséget igényel, rajtunk kívül az országban másutt nem is végzik. A tenyésztés heteket, hónapokat vesz igénybe, ezért a vizsgálat többnyire tudományos célokat szolgál. Indokolt elvégezni azonban olyan, kevésbé típusos esetekben is, ahol a diagnózis egyéb módon nem dönthető el.
Ugyanebből a szövetmintából jó eséllyel mutatható ki géntechnológiai eljárással (polymerase chain reaction - PCR) a kórokozó örökítő anyaga. Az eljárás elméletileg nagyon érzékeny, egyetlen kórokozó kimutatására is alkalmas. A vizsgálat néhány órát vesz csak igénybe. A gyakorlatban azonban az eljárás alig érzékenyebb, mint a tenyésztés. Csak rendkívül felkészült laboratóriumok képesek megbízható eredményt kiadni. A tévedés lehetősége mindkét irányban nagy.
A harmadik lehetőséggel élünk a leggyakrabban. A vérsavóban ellenanyagokat keresünk. Ilyenkor tehát a kórokozóra adott immunválasz (védekező anyag) kimutatásával, indirekt módon igazoljuk a fertőzést. Az eljárás előnye, hogy viszonylag olcsó, és gyors. Vannak olyan tesztek, amelyek önköltsége 2-300 Ft, és amennyiben azonnal elvégeznék a vizsgálatot, már a vérvétel napján eredményt kapnánk. Az előnyökkel szemben sok-sok hátrányra is fény derült. Az eljárás alkalmatlan a fertőzés első napjaiban és heteiben a betegség igazolására, mert ilyenkor még nincs kimutatható immunválasz. Másik hátrány, hogy az esetleges korábbi és - adott esetben már gyógyult - fertőzés emlékeként is "pozitív" eredményt kapunk. Még nagyobb gond, hogy a Lyme-baktérium sok más - nem okvetlenül kórokozó - baktérium alkatrészeihez hasonló összetevőket is tartalmaz. Az ezekkel szemben termelődött ellenanyag hamis pozitív eredményt adhat. Azt is nehéz elfogadni, hogy a vizsgálat pozitív maradhat a gyógyulás után is. Mivel az ellenanyagok a fertőzést követően még hosszú ideig termelődnek, (hiszen ettől válunk védetté), szerencsés esetben tartós immunitás is kialakulhat. Előfordul azonban, hogy a kórokozó túléli a kezelést, és természetesen leletünk ebben az esetben is pozitív marad. A kétféle jelenség (fennálló vagy gyógyult fertőzés emléke) között fontos lenne különbséget tenni, hiszen az egyik esetben nincs teendő, a másikban viszont antibiotikus kezelés szükséges. A legtöbb laboratóriumi teszt nem képes megkülönböztetni a zajló és a lezajlott fertőzést.
A Western blot technika, amennyiben a többhetes időközzel vett vérmintákat párhuzamosan megvizsgáljuk, alkalmas a gyógyulás, vagy a kórokozó-hordozás megítélésére. Az eljárás drága, és a kiértékeléshez nagy gyakorlat szükséges. A technika lényege, hogy a borreliafehérjéket elektroforézissel szétválasztjuk, és azután végezzük el a szerológiai vizsgálatot, vagyis megfigyeljük, hogy melyik borreliafehérjéhez mennyi ellenanyag kötődik. Bizonyos ellenanyagok a fertőzés korai szakaszában, mások csak kb. egyéves fennállás után jelennek meg. Eltérő immunológiai képet látunk a Lyme-folt idején, mást egy arcidegbénulásban, és megint mást egy ízületi folyamat esetén. Így a Western blot vizsgálat bizonyos korlátok között alkalmas a fertőzés időpontjának a megítélésére is.

A Lyme-betegség kezelése

Négy antibiotikumcsalád használható a fertőzés gyógyítására. Ezek a penicillinek (leggyakrabban amoxicillin), a tetracyclinek (közülük kizárólag a doxycyclin), a cephalosporinok (csak néhány vegyület használható) és - amennyiben az előzőekre allergiás reakció mutatkozik, a makrolidok (leghatékonyabb az azithromycin, ugyanakkor a család néhány tagja klinikailag hatástalan). Nincs olyan készítmény, amit ne próbáltak volna ki a Lyme-betegség kezelésére, de tudományos bizonyíték csak az előbb felsorolt szerek adását támasztja alá. A jól megválasztott, megfelelő adagban és kellő ideig adott antibiotikumokkal a fertőzés tökéletesen gyógyítható. Ennek ellenére, - többnyire a rosszul kezelt és kontrollált fertőzések után - hetek-hónapok múlva furcsa panaszok alakulhatnak ki. Ezek fáradékonyságból, izom- és ízületi fájdalmakból állnak. Ezek a panaszok antibiotikumokkal már nem befolyásolhatók.
Amennyiben az édesanya Lyme-betegségben szenved, a magzat is megfertőződhet. Éppen ezért, a kismamák ellátása specialista feladata. Megfelelő kezelés esetén a magzat nincs veszélyben. Kezeletlen esetekben azonban magzati elhalás, halvaszülés, koraszülés előfordul. Különösen akkor tekinthető a magzat veszélyeztetettnek, amikor a terhesség alatt fertőződik az édesanya. Amennyiben a fertőzés a terhességet megelőzően következik be, még akkor sem láttunk magzati károsodást, ha az édesanya a terhesség alatt végig kezeletlenül maradt.

Lyme-betegség elleni védőoltás
A védőoltás kifejlesztését késleltette, hogy a legtöbb kutató úgy gondolta, a fertőzés alapvetően jóindulatú, antibiotikumokkal jól gyógyítható, ezért nincs szükség Lyme-vakcinára. Kiderült azonban, hogy a fertőzés néha nehezen gyógyul, sok esetben komoly gondot okoz a felismerése is, sokkal gyakoribb, mint kezdetben hittük, és főleg az egyre növekvő pánik, hatalmas publicitás is megteremtette az igényt a védőoltásra.
A teljes baktériumsejtet nem lehet felhasználni immunizálásra. (Van ilyen típusú oltás kutyák számára, de ezek hatékonyságát még senki sem bizonyította.) Az Egyesült Államokban az egyik legkorábban klónozott borreliafehérjét választották a védőoltás alapjául. Ez a fehérje nagyon hasonlít egy humán fehérjéhez, így kezdettől fogva sokan támadták az ez irányú kutatást. Végül az oltást 3 éve törzskönyvezték, noha a hatékonysága csak kb. 75%-os volt. Európában - az eltérő borreliafajok miatt a hatékonysága csak kb. 10%-os lenne, így itteni alkalmazása nem jön szóba.
Európában több gyár is nekivágott a védőoltás kifejlesztésének. Többen az OspC-t, egy másik felületi fehérjét gondolták a legalkalmasabbnak. Ez ragyogóan immunizál, nincs hozzá hasonló a magasabbrendű szervezetekben, tehát nem kell félni egy esetleges autoimmun reakciótól. Az OspC hátránya, hogy heterogén, tehát, hogy igen sok fajtája fordul elő a borreliák között. Amikor mi bekapcsolódtunk ebbe a kutatásba, 11 féle OspC-ről tudtunk, és ebből 6-ot már sikerült klónozni. Az általunk izolált borreliák többsége azonban korábban még ismeretlen típusú OspC-t tartalmazott. Most tartunk a 118. típusnál… Még további kutatásokat igényel annak kiderítése, hogy milyen fokú keresztimmunitás alakítható ki az eltérő típusú fehérjékkel szemben, de az sejthető, hogy a vakcinafejlesztés egyelőre megtorpant. Természetesen nem zárható ki, hogy valamelyik nagy európai gyár titokban jól áll valamelyik másik fehérjét felhasználó védőoltás kifejlesztésével, de ez nem látszik valószínűnek.

TIBOLA

Az elnevezés tőlem származik. Mozaikszó, a kullancs által terjesztett nyirokcsomó-duzzanatot (Tick-Borne LymphAdenopathy) jelöli. A betegség klinikai tüneteit én írtam le, kórokozóját (Rickettsia slovaca) Didier Raoult találta meg. A fertőzés főleg gyermekeket érint. A hajas fejbőrben találják meg a lencsényi vagy még annál is nagyobb kullancsot (Dermacentor marginatus). Ezt követően a csípés helye megduzzad, esetleg váladékozik, a tarkótáji vagy nyaki nyirokcsomók akár diónyira duzzadhatnak. A fertőzés jóindulatú, ritkán okoz lázat, még ritkábban egyéb tüneteket (fáradékonyság, izom- és ízületi fájdalom, fejfájás). Többnyire kezelés nélkül is meggyógyul, a súlyosabb esetekben egyes antibiotikumokkal lerövidíthető a folyamat, ami kezeletlen esetekben akár egy évig is eltarthat.

Hogyan előzhető
meg a kullancscsípés?
Ne menjünk sűrű bozótba, kiránduláskor haladjunk az ösvényeken. Minél kevésbé fogadható meg ez a tanács (tájfutók, gombaszedők, erdei munkások esetében), annál nagyobb körültekintésre van szükség. Erdei kirándulásra húzzunk nadrágot! A nadrágot gyűrjük be a zokni alá. Az amerikaiak még széles ragasztócsíkkal is leragasztják ezt a behatolási kaput. Ugyanis a kullancs lentről mászik fölfelé. Minél hosszabb utat kénytelen megtenni, annál valószínűbb, hogy lepotyog, és más zsákmány után néz. Hasonló okból, a trikót is tűrjük be a nadrágunkba. Gyermekeket gyakrabban támad meg a kullancs a fejen és a nyakon. Kislányok hosszú haját fonjuk be, tűzzük fel. Adjunk rájuk fehér vászonsapkát, ezen hamarabb észrevesszük az ott bóklászó kullancsot. A napsütésnek kitett, szabadon hagyott bőrfelületeket a kullancs kerüli. Kullancsriasztó szerek közül csak olyat vásároljunk, amire a gyártó legalább 6-8 órás hatékonyságot szavatol. Gyermekeket csak a szabadon hagyott bőrfelületen kezeljünk, és csak vékony rétegben alkalmazzuk. Nagyobb mennyiségben a bőrről is felszívódik, és fejfájást okozhat, néha allergizál.
Nincs tudományos bizonyíték arra, hogy a B-vitamin szedésével megelőzhető lenne a kullancscsípés. Van, aki a fokhagymára, mások a fűszeres ételekre esküsznek. Nem zárható ki, hogy ezek némelyike valóban használ, de a bizonyíték egyelőre még várat magára. Természetesen minél rövidebb ideig van a kullancs a bőrben, annál kisebb a fertőzés kockázata. A kullancs eltávolításakor is fertőzhetjük magunkat, amikor összenyomjuk a kullancs testét. Így fordulhat elő, hogy 1-2 órával a kirándulás kezdete után már fertőzést kapunk.

Hogyan távolítsuk el a kullancsot?

Ne menjünk vele orvoshoz! Ne kenegessük, ne tekergessük, ne dörzsöljük, ne akarjuk megfojtani! A feji végéhez, tehát a bőrhöz közel fogjuk meg csipesszel az élősködőt úgy, hogy a potrohát ne nyomjuk össze, mert ebben tanyázik a Lyme-baktérium.
A gyógyszertárakban kapható kullancskiszedő csipesz, ami megkönnyíti az eltávolítást. Kapható egy magyar találmány, a kullancskiszedő kanál is. Ez azonban csak az egyébként könnyen eltávolítható kifejlett kullancsok kiszedésére alkalmas.
A statisztikák szerint átlagosan minden második kullancscsípésünket vesszük csak észre. Sokan hiszik, hogy a kullancs csak akkor távozik, ha mi szedjük ki a bőrből. Pedig a kullancs csak táplálkozni jár az emberbe és más gerincesekbe, nem kívánja ott leélni az életét. Mivel évente csak egyszer vesz magához táplálékot, ez az étkezés elég soká tart, ezért szoktuk megtalálni őket. Léteznek tűszúrásnyi, csaknem átlátszó kullancsok, ezeket megszívott állapotukban is alig lehet észrevenni. Szerencsére ezek a fiatal alakok ritkábban fertőzöttek. A következő évben ezekből a piciny lárvákból gombostűfejnyi nimfák fejlődnek. Ezek is jól el tudnak bújni a hajlatokban, fülek mögött, hajas fejbőr határán. Felnőttekben leggyakrabban a térdhajlatban bújnak meg észrevétlenül. A Lyme-betegség terjesztéséért felelős kifejlett Ixodes ricinus hímje 3 mm, nősténye jóllakott állapotban 1 cm is lehet.

Miért nem lehet kiirtani a kullancsokat?

A kullancsok ősi szervezetek, nagyon jól alkalmazkodtak a környezetükhöz. A jelenlegi ismereteink szerint csak óriási környezeti károkozással lehet a kullancsokat kiirtani, akkor is csak rövid időre. Egy-egy nyaralóközösség területét permetezéssel átmenetileg mentesíthetjük a kullancsoktól. A madarak és a kisemlősök néhány hónap alatt behurcolják a kullancsokat. ősszel gyűjtsük össze az avart, ezzel csökkentjük a kullancs áttelelési esélyét. Kertünkben csökkentsük a talajtakaró növények arányát. Minél nagyobb a benapozott terület, annál kisebb lesz a kullancsnépesség. Minél szebb, zsúfoltabb a kertünk, annál több kullancscsípéssel kell számolnunk.

Mitő
l van manapság olyan sok kullancs?
A kullancsok számát alapvetően befolyásolja az időjárás és a vadállomány nagysága. Minél több nagyvad van az erdeinkben, annál több kullanccsal kell számolnunk. A kisemlősök, mindenekelőtt a rágcsálók a kórokozók megőrzésében játszanak döntő szerepet. ők maguk nem betegszenek meg, de vérükben folyamatosan keringenek a kórokozók. Egyes madárfajok még azt is befolyásolják, hogy egy-egy területen milyen tünetekkel járó Lyme-betegség alakuljon ki. A fácánok például olyan Lyme-baktériumokat hordoznak, amelyek a késői bőrtünetek kialakulásáért felelősek, viszont megölik az idegrendszeri tüneteket okozó Lyme-baktériumokat. A rigók viszont pont fordítva ténykednek. Hasonló ellentétpárok bizonyára számosak, de ezek közül csak néhányat ismerünk. Ez magyarázhatja, hogy északon a délitől némileg eltérő tünetekkel jelentkezik a Lyme-betegség. Hasonló oka van annak is, hogy É-Amerikában például gyakrabban jár a betegség ízületi gyulladással, mint Európában.

Milyen arányban fertőzöttek a kullancsok?
A vírusos agyvelő- és agyhártyagyulladás kórokozója minden 1000. ixodes kullancsunkban lelhető meg, főleg Zalában és Nógrádban. A Lyme-baktérium ennél lényegesen gyakoribb: Európában 10 és 100% közötti gyakoriságot mértek. A TIBOLA kórokozóját 20%-ban tudtuk kimutatni a Börzsönyben és a Pilisben gyűjtött dermacentor kullancsokban. Szerencsére azonban nem minden fertőzött kullancs csípése fertőz, és nem minden fertőzés jár klinikai következményekkel.