Dr. Lakos András
Alternatív medicina - a szabályozás és bevizsgálás nélküli orvoslás kockázata.


A Hírviv
ő c., gyermekgyógyász háziorvosoknak szánt folyóiratban 2002. tavaszán megjelent cikk kézirata.

A ma komplementer vagy alternatív medicinaként emlegetett "orvoslás" befészkelte magát az egyetemekre, a hozzá csatlakozó, gyorsan fejlődő üzletből kiveszi a részét a gyógyszeripar is. Mi az, ami az alternatív medicinát megkülönbözteti a hivatalostól? Az elnevezés rendkívül eltérő elméleteket és gyakorlatokat mos össze: olyan összeegyeztethetetlen dolgokat, mint a homeopathia, az érintéssel gyógyítás és a gyógynövényterápia. Mi hozza őket közös nevezőre? Az egyetlen dolog, ami az alternatív medicinát egységbe foglalja, hogy elmélete és gyakorlata nincs tudományos módszerekkel alátámasztva, sőt állításainak és módszereinek igazolására nem is látja szükségesnek ezek alkalmazását. Míg az orvosi kezeléseknek szigorú hatékonysági és mellékhatás-vizsgálati követelményeknek kell megfelelniük, a kutatási eredményeket pedig a szakmailag szigorúan lektorált folyóiratokban kell megjelentetni, az alternatív medicina figyelmen kívül hagyja a biológiai mechanizmusokat, lenézi a modern tudományt, rendszerint valamely ideológia alkalmazásán, ősi hagyományokon és "természetes" gyógymódokon alapul. E gyógymódok követőik szerint egyszerre hatékonyabbak és kevésbé toxikusak, mint a tudományos orvoslás eszközei. Az általuk alkalmazott gyógynövényeket hatásosabbnak tekintik, mint ugyanazon növények laboratóriumi úton izolált hatóanyagait.

A XX. századig az orvoslás többnyire növényi szerek használatából állt. E szerek némelyike próba-szerencse alapon hatásosnak bizonyult. Például a gyűszűvirág a vízkórosságra, a mákgubó a fájdalomra, köhögésre, hasmenésre, a kínafa kérge a lázra. A növények terápiás használatáért azonban drága árat fizetett az emberiség. Számos szer nemcsak haszontalan volt, hanem káros, sőt halálos is. A hatóanyagok koncentrációja ismeretlen volt, így a dozírozás esetleges, és az orvosság mindenféle szennyezőanyagokban is gazdag volt. A hatékony és a kártékony anyagok között a szájhagyomány útján terjedő ismeretek alapján tudtak különbséget tenni. A XX. század megteremtette a hatóanyagok izolálásának, tisztításának, sőt szintetizálásának a lehetőségét. A gyűszűvirágból kivonták a digitalist, a mákból a morfint, a kínafa kérgéből a kinint. Izolálták a penicillint a penészgombából, és az alapvegyületből számos eltérő hatású antibiotikumot szintetizáltak.

Túl ezen, olyan epidemiológiai eszközöket - mint amilyen a randomizált, kontrollált klinikai vizsgálat - fejlesztettek ki, amelyek alkalmasak egy gyógyszer hatékonyságának és biztonságosságának a megítélésére. Nincs többé szükség arra, hogy próba-szerencse alapon, vagy anekdotákban bízva kezeljünk betegeket! Megtanultuk, hogyan szerezzünk statisztikailag alátámasztott bizonyosságot, mielőtt megítélnénk egy készítményt. Ilyen vizsgálatok nélkül a hatóságok nem adnak engedélyt egy gyógyszer forgalmazására.
A modern technikák alkalmazása látványos eredményt hozott. Tudjuk, hogy az aspirin, a heparin, a béta-blokkolók, a thrombolyticumok jelentősen csökkentik a myocardialis infarctus halálozását, az antibiotikumok meggyógyítják a peptikus fekélyeket, a megfelelő kombinációban adott cytotoxikus szerek a legtöbb esetben meggyógyítják a gyermekkori leukaemiát. Kifejlesztettünk és bevizsgáltunk számos fertőző betegség ellen hatásos vakcinát, és sok egyéb fertőzéssel szemben rendelkezünk hatékony antibiotikumokkal. Egy évszázad alatt a várható élettartam a fejlett országokban évtizedekkel nőtt, és ebben nem kevés szerepe volt a hatékony gyógyszerek kifejlesztésének.

Miközben a tudományos orvoslás a leglátványosabb fejlődés időszakát éli, paradox módon növekszik az irracionális megközelítés, az alternatív medicina iránti érdeklődés.

Szerencsére a legtöbb bevizsgálatlan növényi orvosság valószínűleg veszélytelen. Többnyire állapotuk megőrzésére fogyasztják egészséges emberek, vagy olyanok, akiknek minimális panaszuk van. Legtöbbjük bizonyára felkeresné az orvost, ha komoly tünete lenne. Csak kivételesen fordul elő, hogy valaki súlyos betegség esetén is ragaszkodik az alternatív medicinához, nem kis veszélynek téve ki magát. De nemcsak az jelent veszélyforrást, hogy elmarad a hatékony kezelés. Számos súlyos esetet ismerünk: előfordult, hogy a betegek növényi keverékből készült, digitalisszal szennyezett tablettákat fogyasztottak "méregtelenítési program" részeként. Ázsai eredetű "természetgyógyászati" szerek felében fel nem tüntetett, laboratóriumban szintetizált hatóanyagokat találtak; leggyakrabban ephedrint, chlorpheniramint, methyltestosteront és phenacetint. A 260 vizsgált termékből 83-ban mutattak ki mérgező szennyező anyagokat (leggyakrabban ólmot, higanyt, arzént). Egy növekedési hormonelválasztás serkentését hirdető szer (gamma-butyrolacton tartalmának köszönhetően) súlyos központi idegrendszeri tüneteket okozott. Nemrég ismertettek egy esetet, ahol hetek múlva derült ki, hogy a beteg súlyos hasi fájdalmai hátterében ólommérgezés áll. Csak ismételt rákérdezéskor mondta el a beteg, hogy enyhe diabetese miatt egy indiai gyógynövényekből készült szert szedett. Utólag kiderült, a készítmény minden egyes tablettája 10 mg (!!!) ólmot tartalmazott. A beteg fokozatosan emelve a dózist, kórházba kerülése előtt napi 8 tbl-t fogyasztott ebből az "orvosságból". A "táplálékkiegészítő" szerek világszerte elárasztották a piacot, és csak a gyártók lelkiismeretére van bízva, hogy mit forgalmaznak. Lehet, hogy a dobozon feltüntetett hatóanyagokat tartalmazza a szer, de lehet, hogy nem azt, vagy nem annyit. Például egy ginseng tartalmú tabletta hatóanyagtartalmában egyes szériák között 10-szeres eltérést mutattak ki. Több széria egyáltalán nem tartalmazott hatóanyagot. Egy jó évtizede feltűnt, hogy fiatal nőkben meglepően nagy számban, minden előzmény nélkül alakult ki művesekezelést igénylő veseelégtelenség. Kiderült, hogy valamennyien egy kínai gyógynövénykeveréket fogyasztottak, mert a szernek testsúlycsökkentő hatást tulajdonítottak. A keverékbe egy - a gyógynövényhez kínai elnevezésében és küllemében is nagyon hasonló, -mérgező növény került, ami nemcsak veseelégtelenséget, hanem húgyúti carcinomát is okoz. Az eltávolított vesékben, ureterekben és húgyhólyagokban 50%-os gyakorisággal találtak rákos elváltozásokat. Mivel a gyógynövényeket hatalmas európai raktárakban tárolják és keverik, könnyen elképzelhető, hogy más célra forgalmazott keverékekben is fellelhetőek mérgező komponensek, de ezek csak akkor deríthetők ki, ha az emberek tömegei károsodnak. Hazánkban az OÉTI engedélyezi a táplálékkiegészítőket, de csak néhány paramétert (pl. Salmonella, Staphylococcus-toxin) vizsgálnak.

Anélkül forgalmaznak gyógynövény alapú szereket, hogy ismernék azok hatásmechanizmusát. Gyakran előfordul, hogy a "hivatalos" orvoslás által alkalmazott hatóanyagokat tartalmazza kevert, nem kontrollált formában a "természetgyógyászati" szer. Nemritkán a hatástalansága, vagy korszerűtlensége miatt kivont készítmények kerülnek az alternatív medicina tárházába. Elérkezett az idő, hogy megállítsuk az alternatív orvoslás korlátozás nélküli alkalmazását. Nincs kétféle orvosság: hivatalos és alternatív. Van kivizsgált orvosság és vizsgálatok nélkül alkalmazott, van hatékony és hatástalan. Ha egy kezelési eljárást alaposan bevizsgáltak valamint hatékonynak és biztonságosnak találtak, nem számít, hogy eredetileg alternatívnak tekintették-e. Bizonygatás, spekuláció és csodatételről szóló történetek nem helyettesítik a bizonyítást. Az alternatív terápiákat ugyanolyan tudományos vizsgálatoknak kell alávetni, mint a hagyományos eljárásokat.

A helyszűke nem teszi lehetővé, hogy az "alternatív" diagnosztikus eljárásokról, vagy az akadémikus és az alternatív orvoslás keveredéséről szóljunk. Amikor pl. (akadémikus technikákat alkalmazva) gombavizsgálatokat végeznek, de a levont következtetések és az alkalmazott kezelések már tisztán spekuláción alapulnak. Az ilyen praktikákkal még az orvosok is megtéveszthetők. Talán majd egy későbbi cikkben erre is kitérünk...