A rendelőnkben túlvagyunk a 80000. regisztrált vérvételen (de nem itt kezdtük a pályafutásunkat…). A legfontosabb tapasztalatainkat szeretnénk átadni.

Gyakori, hogy páréves kicsikkel jön az egész család, szülők, nagyszülők... Minden felnőtt hoz magával valamilyen tárgyat, régebben csörgőket, plüssállatokat, manapság inkább digitális eszközöket. Hogy eltereljék a kicsik figyelmét, ezeket a dolgokat rázzák, ki-bekapcsolják, és egyre zajosabban próbálják rávenni a gyermekeket, hogy ezekkel foglalkozzanak, pedig ők valószínűleg azt szeretnék, ha a szülők (hozzátartozók) velük foglalkoznának. Az a tapasztalatunk, hogy minél többen jönnek a gyermekekkel, annál nagyobb lesz a félelem és a vérvétel körüli cirkusz.

Ha csak lehet, egyetlen hozzátartozó kísérje el a gyermeket. Sokan hiszik - nyilván korábbi tragikus, erőszakos vérvételek következtében -, hogy nem elég egy, több felnőtt kell a gyermek lefogásához. Szó sincs róla! Egyetlen felnőtt higgadt segítsége bőven elég. Fontos, hogy kövessék az utasításainkat. Meg kell fogni a gyermek vállát és az ellenoldali kezét. Sokan képzelik, hogy jót tesznek azzal, ha befogják a gyermek szemét. Ez riadalmat vált ki a kicsikből, mert mi lehet az a rémes dolog, amit nem szabad látniuk?! A szembefogós kézre is szükség lenne ahhoz, hogy a gyermeket biztonságosan tartsa a szülő. A vérvétel akkor okoz a legkisebb traumát, ha a kicsi nem tud ficánkolni, mert az ugráló gyermekben a tű is ugrál, és felesleges sérüléseket okoz. Nagyon vékony, nagyon éles vérvételi tűkkel dolgozunk, gyakorlatilag nem okozunk fájdalmat. Apró babák szisszenés nélkül tűrik a vérvételt. A cirkusz a félelem miatt kezdődik, ami többnyire a szülők magatartásából ered. Gyakran persze a másutt végzett vérvételek korábbi rossz tapasztalataiból is fakadhat. Ezzel nem tudunk mit kezdeni, de a felnőttek higgadt magatartása enyhíthet ezen is.

A gyermekeket még odahaza fel kell világosítani, hogy vérvétel fog történni. Azok a gyermekek, akik csak a rendelőben értesülnek a vérvételről, súlyos sértésnek veszik, hogy nem tájékoztatták (vagyis becsapták) őket, és sokkal hevesebben küzdenek a szülőkkel és velünk.

Valószínűleg a szülők nem gondolnak arra, hogy mi (a "személyzet") is érző emberek vagyunk. Minél nagyobb a küzdelem a vérvétel körül, annál nagyobb a kockázata, hogy mi is átvesszük a hisztériát, és ügyetlenebbek leszünk, hiába a sok évtizedes rutin...

Sok szülő azzal vigasztalja a gyermekét, hogy ő is el szokott ájulni a vérvételkor, vagy egyéb rémes emlékét érzi fontosnak pont erre az alkalomra előhozni. Ezt kerüljék, ha lehet!

Ne itassuk a gyermekeket a vérvétel előtt és pláne nem utána! A vérvétel néhány emberben (kicsikben és nagyokban egyaránt) vegetatív reakciót válthat ki, ami vérnyomáseséssel, végső esetben ájulással jár. Ilyenkor a folyadékfogyasztás hányást okoz, ami tovább rontja a gyermek állapotát és további riadalmat is okoz.

Érdemes dicsérni a gyermeket, hogy milyen hős, milyen nagylány/nagyfiú, büszke vagyok rá, elmeséljük majd apunak/anyunak/nagyinak/nagypapinak. Tudjuk, hogy fáj, de ez fontos, és nem olyan vészes (mi meg szoktuk mutatni egy kis körömszúrással, hogy mennyire fáj – ez majdnem mindig beválik). Nem jó stratégia azt állítani, hogy nem fáj, mert a gyermek azonnal tudja, hogy megint átverik...

Általánosan elterjedt (gyakran az egészségügyiek is terjesztik) az a tévhit, hogyha sok folyadékot fogyasztunk, akkor teltebbek lesznek a vénák és ez megkönnyíti a vérvételt. Szó sincs róla! A keringő folyadékmennyiséget a szervezetünk roppant szigorúan szabályozza. Ha megnövekedne a vértérfogat és kitágulnának a vénák (ezt célozná a fokozott folyadékfogyasztás) kitágulnának a szívüregek is, emiatt a szívbillentyűk eltávolodnának egymástól, nem zárnának jól, emiatt gyorsan súlyosbodó keringési elégtelenség következne be. Szerencsére nincs így. Jól működő vesék esetén a felesleg gyorsan kiürül. Súlyos veseelégtelenség esetén sem maradna a folyadék (nagy része) az érpályában, hanem inkább a szövetek közé áramlana, ami még mindig jobb megoldás, mintha az érpályában maradna.

Ha megtörtént a vérvétel, a pácienseink kapnak egy kis vattát. Ezt enyhe nyomással kell a vérvétel helyére helyezni. A vénában 10-20 vízcm-es nyomás van. Ez azt jelenti, hogy akkora erővel kell nyomni a vénát, amivel egy ilyen hosszú, függőlegesen tartott üvegcsőben levő vízoszlop elfolyását meg tudjuk akadályozni. Ez szinte semmi! Ehelyett, - gyakran az egészségügyi személyzet tanácsára -, teljes erőből nyomják a vattát, sőt még be is hajlítják a könyöküket. Az erős nyomás, könyökhajlítás a megsértett véna felrepedésével járhat. A véralvadási faktorok többsége a vérben van. Ha jól összepréseljük a vénánkat, akkor pont arra a területre akadályozzuk mag az alvadási faktorok eljutását, ahol azokra szükség lenne. Rengeteg ember szed véralvadás-csökkentő szereket, ők különös gonddal préselik össze a vérvétel helyét, és amikor megpróbáljuk őket erről lebeszélni, azzal indokolják a tevékenységüket, hogy nekik mindig soká szokott vérezni a vérvétel helye. Nem könnyű meggyőzni őket, hogy pont azért vérzik, mert a még visszafogottan működőképes alvadási rendszerüket is tovább károsítják ezzel az aktivitással.

Alig van ember, még a kisgyermekek is, akik ne kezdenék törölgetni a vérvétel helyét. Valószínűleg ez az ösztönös mozdulat abból ered, hogyha valami kifolyt, azt le kell törölni. Ez rendben van a konyhában. De a vérvétel után keletkező aprócska alvadékot így ki lehet törölni, ezzel a véralvadást megakadályozni. Mi pamutvattákat használunk, mert ennek a nedvszívó tulajdonsága ideális. Azonban ezek a vatták szöszölődnek. A szöszök beleragadnak az aprócska alvadékba. Ez ellenállhatatlan vágyat ébreszt a betegeinkben, hogy azt eltávolítsák. Ki finomabb, ki durvább mozdulatokkal. A szösz végén azonban ott van az alvadék, amit így kihúznak, mint dugót a kádból, és ismét megindul a vérzés.

Van, aki kegyetlen erőszakkal gyötri, dörzsöli, püföli, nyomorgatja a vérvétel helyét. Ennek okát nehéz kitalálni. Az biztos, hogy az élő szervezetben a véralvadáshoz nyugalom kell. Minél több a gyötrés, annál rosszabb a vérvétel következménye.

Remélem, hasznos információkat szolgáltattam,
Lakos dr.